Mi az orrpolip?
Az orrpolipok az orrmelléküregekben, néha az orrkagylókon képződő halvány, világosszürke, alapjukról elmozgatható, kocsonyás nyálkahártya-képződmények, vizenyős duzzanatok, amelyek általában mindkét orrüregben, gyakran többszörösen fordulnak elő. A polipok elzárják a melléküregek kivezető nyílását, az orrjáratokat és az orrüreg hátsó, csontos szélű nyílását, amely a garat felső részébe, az orrgaratba nyílik. Ennek következtében az orrlégzés akadályozott és a szaglás romlik.
Az orrpolip előfordulása
Az orrpolip a népesség 1-4%-át érinti, boncolási eredmények szerint azonban az előfordulás elérheti a 25%-ot is. Az orrpolippal sűrűn találkozhatunk olyan elváltozások kísérőbetegségeként, mint az asztma (a betegek 31%-nál fordul elő orrpolip is), vagy a cisztikus fibrózis (20%). A cisztikus fibrózis a váladéktermelő mirigyek betegsége, amely a nyák rendellenes termelését okozza. Előfordul továbbá az aszpirin-tetrád szindróma egyik tagjaként az aszpirin allergia, az asztma és a melléküreg-gyulladás mellett. Az orrpolippal diagnosztizált betegek egy része alkohol intoleranciát is mutat, 80%-nál másodlagos melléküreg-gyulladást találnak.
Az orrpolip okai
Az orrpolipok az orrüreget és az orrmelléküregeket borító, gyulladt nyálkahártya-burjánzásából alakulnak ki, hátterében ezért elsősorban krónikus nyálkahártya-gyulladást kell keresni. Az elváltozás kóreredete egyelőre nem teljesen egyértelmű - 1990-ben publikálták a kialakulás 10 lehetséges teóriáját -, de mindenképpen több okra vezethető vissza. A nyálkahártya-gyulladás kialakulásáért a levegő szennyezettsége, az allergiás kórképet okozó tényezők, a nem allergiás eredetű asztma és az anatómiai eltérések (pl. orrsövény-ferdülés) következtében a melléküregek gátolt ventillációja (szellőzése) tehetők felelőssé. A polipok szövettani vizsgálata az allergiás megbetegedésben kimutatható, ún. eozinofil gyulladás jelenlétét igazolja az esetek döntő többségében, de előfordul a cisztás fibrózisra jellemző ún. neutrofil gyulladás is.
Az orrpolip tünetei
Az orrpolip tünetei a képződmény növekedésével párhuzamosan súlyosbodnak. A kezdeti stádiumra a szaglás és ízérzés romlása, az orr teltségérzete, a gátolt orrlégzés, orrfolyás és a garat felé csorgó váladék jellemző. A kisebb polipoknál a testhelyzettől is függ, hogy mennyire akadályozzák a légzést: hanyatt fekvésben elmozdulhatnak, szabad orrlégzést biztosítva, álló helyzetben pedig ismét elzárhatják a levegő útját, vagy éppen fordítva.
A nagyobb orrpolipok teljesen elzárhatják az orrüreget, aminek következtében a beteg áttér a szájon át történő légzésre. Emiatt a torok és a garat nyálkahártyája kiszárad, a torok érzékennyé válik, begyullad. Az orrmelléküregek, az arcüregek és a homloküreg nyílásainak elzáródása ezek gyulladásához vezet, mivel nem tudnak kielégítően szellőzni. A növekmény beterjedhet a rostasejtekbe, amelyeket az orrüreg csontos fala határol, és a melléküregekbe. Ennek következményeként a betegek arctáji fájdalmat és fejfájást panaszolnak. Ha az orrpolip teljesen kitölti az orrjáratokat, megjelennek az orrdugulás miatti alvási apnoe (légzéskimaradás) tünetei: a horkolás, az erőltetett légzőmozgás, az alvás alatti elhúzódó légzésszünet és következményeként csökken a vér oxigénszintje. Az orrgaratba nőtt polip orrgarati váladékcsorgást és teltségérzetet okoz. A szaglászavar - csökkent vagy megszűnt szaglási képesség - gyakran csak annak kapcsán derül ki, hogy a betegnek feltűnik, hogy nem érzi az ízeket.
Az orrpolip diagnózisa
A diagnózis az orrtükri kép alapján viszonylag könnyen megállapítható: az eljárás során az orvos orrtükröt vagy orrspekulumot vezet az orr elülső, tágítható részébe, amelynek segítségével a kóros képletek könnyen láthatóvá válnak. A nyálkahártya-duzzanatot a vizsgálat megkönnyítése érdekében 0,5-2%-os efedrinoldattal lohasztják le. A polip növekvő állapotában könnycsepp alakú, a kifejlett képződmény állagát tekintve héj nélküli szőlőszemre hasonlít. Az obstruktív - az orrüreg elzáródását okozó - orrpolipok megnehezíthetik az orrtükrözést, ezért vizsgálatukhoz endoszkópos, CT- vagy MR-vizsgálatot kell igénybe venni. Az endoszkópia segítségével az orvos megvizsgálhatja az orrjáratokat, az orr hátsó részét, illetve az orrgaratot. A CT-vizsgálat segítségével nemcsak az orrpolip eredete kereshető fel, de segít feltérképezni az orrmelléküregek elhelyezkedését és állapotát a későbbi sebészi beavatkozáshoz. Az MR-vizsgálatból a csontok helyzetét nem lehet megítélni, jól ábrázolja viszont a lágyrészeket, amely a tumoros elváltozás kizárásában nyújt jelentős segítséget. A műtét során eltávolított polipot akkor küldik szövettani vizsgálatra, ha az elváltozás külleme nem típusos, vagy ha a kis orrpolip konzervatív kezelésre nem gyógyul. A polip szövettani képére jellemző lehet a hámmal borított, vizenyős kötőszövet néhány miriggyel, de előfordulhat, hogy a képet mirigyek vagy gyulladásos területek uralják. Az allergiás tünetekről is beszámoló betegeken allergiatesztet végeznek el. Gyermekkorban diagnosztizált orrpolip esetén ki kell zárni a cisztás fibrózis lehetőségét, ezt a verejték sókoncentrációjának mérésével, valamint genetikai vizsgálatokkal végzik. Ha az elváltozás egyoldali, vagy a szövettömeg vérzik, felveti a daganatos elváltozás gyanúját, ezért ilyenkor minden diagnosztikai eszközt igénybe kell venni a tumor megnyugtató kizárása érdekében.
Az orrpolip kezelése Lézerterápiával
A behatoló lézersugarak kölcsönhatásba lépnek a sejtekben lévő molekulákkal, és gyorsítják a sejtek szaporodását és a sejtek regenerációját. Fokozzák a mikrocirkulációt és a revaszkularizációt, gyulladás- és ödéma csökkentő hatásúak. Stimulálják az immunrendszert. Egyik legmarkánsabb hatásuk a fájdalomcsillapítás, és az izomfeszülés csökkentése, az izomgörcs oldás, ödéma- és gyulladás csökkentés, vérkeringés fokozása. Gyorsítják a sebgyógyulást. Javul a sejtek anyagcseréje, felgyorsul a sejtregeneráció, a sejtszaporodás, megindul az „érújraképződés”, fokozódik a vérkeringés, javul az oxigénellátás.
Fül-orr-gégészeti indikációs köréből kiemelendő az orrmelléküreg gyulladás, ill. a krónikus rinitisz, orrpolip. A látható (piros) tartományban működő lézer készülékeket főleg a bőr- és a nyálkahártya betegségeiben alkalmazzuk. Gyorsítja a gyógyulást, a felnőtt lakosság 20%-át érintő, herpesz szimplex esetében, csökkenti a posztherpetikus fájdalom kialakulásának valószínűségét övsömörnél.
Eredménnyel alkalmazható pattanásos bőr, ill. ekcéma kezelésében is. Hosszú évek óta kezelnek sikeresen lágylézerrel nehezen gyógyuló fekélyeket, felfekvéseket is. Forrás:hazipatika,orrklinika,orvosinfo,gyogyitolezer,drgarancz,drhatsagi