Keresés
  • pulzuspont

Szarkoidózis: a furcsa gyulladásos betegség


A szarkoidózis ismeretlen eredetű gyulladásos betegség, mely a leggyakrabban a bőrt, a tüdőket, a nyirokcsomókat érinti. A legtöbbször nincs szükség kezelésre.

A szarkoidózis egy ritka gyulladásos betegség, mely a test bármely szövetét érintheti, de a leggyakrabban a tüdőből vagy a nyirokcsomókból indul ki.

Kiváltó oka ismeretlen, nagyon sokszor egyik pillanatról a másikra megjelenik, majd ugyanolyan gyorsan, nyom nélkül el is tűnik, de fokozatosan is kialakulhat, néha együtt járva a tünetekkel, néha viszont teljesen tünetmentesen.

A betegség ritka, svéd adatok szerint 100 ezer férfiből 16-ot érint, míg szintén 100 ezer nőből 18-at. A kórkép tehát nőknél valamivel gyakoribb, ahogyan 40 éves kor alatt is. Előfordulásának alapvetően két csúcsa van: egy nagyobb 30 éves kor körül és egy kisebb 50 éves kor előtt. Az érintettek általában 2-3 éven belül meggyógyulnak, és bár a betegség hosszú ideig elhúzódhat, nem okoz különösebb problémákat, a legtöbben ugyanúgy élhetik az életüket, mint korábban. A szarkoidózis nem daganatos betegség és nem is fertőző.

A betegség kialakulása során apró, gyulladásos kinövések, úgynevezett granulómák jelennek meg az érintett szöveten. Ezek a granunlómák a kezelés hatására (vagy egyszerűen anélkül) meggyógyulnak, felszívódnak, nagyon ritkán azonban hegesedést okozhatnak. A granulómák bármely belső szerven megjelenhetnek, gyakran csak rutinvizsgálat során veszik ezeket észre. A szarkoidózis tünetei között találhatjuk a légszomjat és a krónikus köhögést, a kiütéseket, a kivörösödött, gyulladt szemet (elsősorban az írisz lehet érintett). Nagyon sokszor azonban jóval általánosabban a tünetek, így például fáradékonyság, fogyás, alvászavarok, éjszakai izzadás,lázés általános rosszullét. A tünetek függhetnek attól is, hogy melyik belső szerven jelentek meg a granulómák, de előfordulhat, hogy semmilyen tünet nem utal a betegségre. A tünetek emellett gyakran "jönnek-mennek", időnként fellángolhatnak, majd teljesen el is tűnhetnek egy időre.

Mivel a tünetek nem utalnak egyértelműen a betegségre, a diagnózis felállítása is bonyolult, hosszadalmas lehet. Sokszor csak véletlenül veszi észre a kezelőorvos, hogy a betegnek szarkoidózisa van, például egy mellkasi röntgenfelvétel elemzése során. Szintén gyakori vizsgálat, melyet elvégeznek a betegséggel kapcsolatban a vérteszt. Előfordulhat az is, hogy a kezelőorvos biopsziás vizsgálatot rendel el, így a szövetmintából tudják megállapítani, hogy szarkoidózisról van szó.


Nagyon sok beteg semmilyen kezelést nem igényel, a tünetek spontán elmúlhatnak, ráadásul általábna olyan enyhék, hogy maximum kellemetlenséget okoznak, de az életminőséget különösebben nem veszélyeztetik. Amennyiben mégis kezelésre van szükség, annak célja általában a kellemetlen tünetek elleni küzdelem, és az érintett belső szervek megfelelő működésének fenntartása. Ezt a leggyakrabban kortikoszteroidok segítségével érik el, de a szakemberek nem értenek egyet azzal kapcsolataban, hogy mikor kell elkezdeni a gyógyszeres terápiát vagy éppen meddig kell azt folytatni (ennek oka az, hogy a tünetek nagyon változatos formákban és súlyosságban jelentkezhetnek és sokszor váratlanul teljesen el is tűnnek).


A szarkoidózis az esetek nagy részében nem befolyásolja a mindennapokat, nem ront az életminőségen sem. A betegséget nem lehet megelőzni. Mivel azonban a szarkoidózis a leggyakrabban a tüdőn jelentkezik, ez egy újabb indok arra, hogy leszokjunk a dohányzásról. Forrás:hazipatika

82 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése